A karma szanszkrit szó, jelentése: cselekedni, aktiválni. Következésképpen a karma szó szerint cselekedetet vagy tettet jelent. A karma a hatás-ellenhatás egyetemes törvényét jelenti, vagyis minden, amit gondolunk, mondunk, vagy teszünk, reakciót vált ki, vagy hatása van. Más szavakkal: azt aratjuk le, amit elvetettünk.
Bármely egyén karmája és újjászületései egy többdimenziós világ keretei között valósulnak meg. A három dimenzió az anyagi, az asztrális és a kauzális ok-okozati valóság. Az idők folyamán testeink és lelkeink ki-be járnak e valóságsíkok között, ezt nevezzük születésnek és halálnak.
A földön az ember három testtel rendelkezik. Ezek a fizikai, az aztrális és a kauzális test. Az asztrális dimenzióban asztrális lényként megnyilvánuló szellemnek csupán kétféle, asztrális és kauzális teste van. A kauzális dimenzióban megnyilatkozó szellemnek viszont már egyetlen test jut, a kauzális test.
Földi létünkben mindhárom testünkhöz meghatározott elme avagy tudat tartozik. A tudat, test egymásra rétegződve áthatják egymást. A három közül legkisebb a fizikai test, míg a kauzális a legnagyobb, ez ovális alakban fogja körül anyagi testünket.
Mindegyik test-elme egységen belül hét erőközpont található az életenergia szabályozására, amelynek áramlása erre szolgáló csatornákon keresztül valósul meg. Utóbbiakat szanszkritul nádiknak nevezzük, s az őket irányító erőközpontok a csakrák. Ezek a szomszédos dimenziókkal való kapcsolatfelvételnek is érzékeny antennái. Az alsó három csakra a földi dimenzióhoz, míg a felső négy csakra a szellemi dimenziók szintjéhez kapcsolódik.
Az asztrális szint vágyaink és érzéseink gyűjtőhelye, s emberi világunkban tudattalanul is meghatározza viselkedésünk nagy részét. Mind a fizikai, mind az asztrális testet kettőség jellemzi, vonzás és taszítás, pozitív és negatív egysége. Az anyagi test a vonzás révén, a levegő és a táplálék befogadásával tartja fent magát. Az egészséges szervezet ugyanakkor visszautasít minden olyan anyagot, amely káros, vagy felesleges a számára, s ez által érzékeny egyensúlyt létesít a külvilággal. Ha ez az egyensúly felborul, betegségek lépnek fel, akár pszichésen is. Az asztrális test, hasonlóképpen, azt vonzza magához, amire vágyik, és azt utasítja vissza, amire nincs szüksége.
A kauzális test a keresztény vallás szellem fogalmának felel meg, miként az asztráltest a léleknek, amennyiben ez lényünk legmagasabb rendű összetevője, amely a legközelebb áll Istenhez. A teremtés pillanatában az egyén elszakadt Istentől, és megszületett a kauzális teste. Ez van a legszorosabb rokonságban az Abszolútummal, és ilyen minőségben ki is lép a kettőségek köréből. Ennek megfelelően egyik nemhez sem tartozik. Az élethez szükséges valamennyi elem az életenergia tökéletes egyensúlyában van jelen benne. Mindenkit az a sürgető belső szükséglet hajt, hogy felfedezze magában lényének ezt az összetevőjét, és ez által visszanyerje az Abszolútummal való azonosságát. Ez a spirituális fejlődés mozgatórugója.
Noha már nem jellemző rá a kettőség, a kauzális test továbbra is egyéni entitás, abban az értelemben, hogy többféle alakot ölthet. Ezek közül a fizikai test a legdurvább, és az asztráltest a legfinomabb. Tudatunk fejlődésével fokonként ráébredünk az asztrális valóságra, és úrrá leszünk rajta. Midőn pedig tudatosodik bennünk, hogy a lét egyre magasabb rendű dimenzióiban lépegetünk előre, végül kauzális testünkre is ráismerünk. Innen valósulhat meg az Abszolútummal, az Osztatlan Tudattal való teljes és maradéktalan újraegyesülés.
A három dimenzió, amelyben önálló lényként létezünk, egy tágasabb valóság része. A kauzális dimenzión túl, az isteni lényeg, Isten különböző dimenziói találhatók. Valamennyi elmerül azonban az Abszolútumban. Ennek teremtő ereje hozza létre a valóság megannyi formáját és dimenzióját, amint azt a következő ábra is feltünteti.
Az asztrálsík az élet túlpartja, a túlvilág, ahová halálunk után a legtöbben távozunk. Az asztrális dimenziónak két szintje van: a felső és az alsó. Az alsó asztrálsík nagyjából annak felel meg, amit mi pokolként vagy tisztítótűzként emlegetünk. A felső asztrálsík a mennyország ismert fogalmával írható le.
Az asztrális dimenzióban a tudat irányítja a történéseket, amiként a földön az anyag. Az eszmék világa ez. Végső soron arról van szó, hogy az asztrálsíkon a gondolat teremti meg a valóságot. A tudat közvetlenül hat a külvilágra…így az asztrálsíkon minden elénk terem, akárcsak egy „terülj-terülj asztalkán”. Az asztrális lényeknek is van testük, csak ez sokkal rugalmasabb, mint az a merev porhüvely, melyet mi hordozunk magunkkal a földön. Egyébként az asztrális lények nagyjából megfelelnek e világi alakjuknak.
Tudatunk fejlődésével, idővel belelátunk az asztrálsík eseményeibe, és közvetlen kapcsolatba kerülhetünk a lényeivel.
Az alsó és felső asztrálsík között az az alapvető különbség, hogy az előbbiben lakozók mindenbe belekötnek, érzelmileg túlfűtöttek, míg a felső asztrálsíkot olyan lelkek népesítik be, akik békében élnek egymással, és jótékony, nem pedig kártékony energiákat sugároznak ki magukból.
Az alsó asztrálvilág leginkább a földi álomhoz hasonlatos. Olyan, akár egy újra meg újra visszatérő rémálom, azzal a különbséggel, hogy ebből nem lehet felébredni. Lényei nem rendelkeznek többé az anyagi valóság tudatával, és így a ráció erejével, amelynek birtokában elszakíthatnák magukat a lidércálmok által felkavart érzelmektől. Ennek a világnak a szellemlényei heves érzéseik csapdájában vergődnek. Minél negatívabb az asztrális tudat, annál erősebb a szenvedés. A szellemeket rabbá teszi a szóban forgó érzelemhez való kötődés, ami lehet fájdalom, harag, gyűlölet, kétségbeesés, testi vágy vagy bármihez való erős ragaszkodás. Hosszú évekbe telhet, amíg e rabigából kiszabadulnak, és mindeközben kártékony gondolataik tovább ártanak mind önmaguknak, mind asztrális környezetüknek.
A felső asztrálsík ugyancsak hasonlít a földi álmok világához. Fogalmi létezés ez is, ahol a gondolatok tényleges változásokat idéznek elő mind a szellemlényekben, mind környezetükben.
Az, aki jól érzi magát e világban, nagyon hosszú ideig ebben az állapotban maradhat.
Ennek ellenére a lelkek többsége, amint csak teheti, visszatér a földre. Ha nem érzik is magukat jobban itt, mégis erősen kötődnek az anyagi léthez.
A fizikai síkon élő ember fantasztikus lehetőséget kap a spirituális fejlődésre. Az Abszolútum azért hozta létre a világunkat a mindenségen belül, hogy akár egy színpadon, itt játszódjék le a tudat fejlődése. Akik élnek ezzel a lehetőséggel, és elérik a kívánatos fejlettséget, továbbléphetnek a kauzális síkra, majd még ezen túl is, a tiszta tudat birodalmába. Szabadságukban áll gyors spirituális előrehaladást tanúsítani ezeken a létsíkokon, és kapcsolatba lépni az alsóbb rendű valóságszintekkel. Egy kauzális lény testetlennek tűnhet az asztrálszellemek számára, akik káprázatos fénygömbként vagy sugárzó glóriaként érzékelik. A kauzális lelkek nem ritkán őrangyalként állnak a földi halandó mellett, akikhez karmikus viszony fűzi őket, vagy akár egész közösségeket védelmezhetnek. Ennek ellenére az asztrálvilág szellemei közvetlenül nem léphetnek át a kauzális, vagy mentális világba. Ehhez a tudatosság magasabb fokára kell emelkedniük, ki kell szabadulniuk gondolataik és érzelmeik fogságából.
Az asztrál síkon ez a legnehezebb, e világ belső sajátosságai miatt. Ez a dimenzió inkább szubjektív, mintsem objektív valóság, ahol a tudat és a test szorosabban hat egymásra, mint a földünkön, ezért a tudat fejlődése is lelassul. Pontosabban ebben áll az anyagi létsík páratlan előnye. Az anyagi törvények miatt a tudat függetlenebb, könnyebben elszakadhatunk gondolatainktól. Akaratunk bevetésével megszabadulhatunk rossz szokásainktól, kötődéseinktől, végül pedig feloldhatjuk karmánk bilincseit.
Az ego függőségei
A karma jószerével azért halmozódik fel, mert énünk abban a tévhitben él, hogy a mindenségtől független entitás. Mindaddig, amíg az én megmarad a tudatlanság eme állapotában, nem szabadulhat meg a folyamatos halálok és újjászületések börtönéből a lét egy olyan dimenziójában, amely alá van rendelve az ok-okozatiság törvényének.
Létünk önállóságának feltételezése még az anyagi szinten is tarthatatlan. Nem magunk hozzuk létre testünk anyagát, nem létezhetünk levegő, víz és táplálék nélkül. A tudatlan én vakon cselekszik önfenntartása érdekében. Tetejében az én a lehető legnagyobb sikerre is törekszik, azaz elismerésre és rangra, legyen szó bármely társadalomról. Ami szellemi életünket illeti, az én szintén saját érdeklődését követi, abban kiváló akar lenni, ha esetleg mégsem sikerül, erős kötődés jön létre a hiányhoz, amely karmává alakul át.
Az emberi elme olyan, hogy heves kötődésekre képes. Ezek karmát halmoznak fel.
Az evolúció folyamán egyre jobban alkalmazkodtunk környezetünkhöz, és közben tudatunk is látványosan fejlődött. Az önfenntartás szükséglete roppant módon kiélesítette az emberi ösztönöket. Jól tudjuk, hogy milyen nehéz féken tartani például a nemi vágyat, vagy az éhséget. Nem ismerünk határokat, amikor kielégülésünket keressük.
Az érzésekhez és gondolatokhoz való ragaszkodás is karmát szülhet. Az érzések nem mások, mint belső világunk állapotai. Ezeket az állapotokat a külvilág által kiváltott tudati reakciók hozzák létre. Az érzések instabilak és állandók lehetnek. A legegyszerűbbeket az érzékszerveink válthatják ki, mint az illatok vagy a hangok. Vannak viszont erősebbek is, ilyen a félelem, harag, düh. Az utóbbiak, ha tartósabban megmaradnak, beteggé tehetik az embert, de lehet átmeneti is. Az érzések másik fajtáját az állandóbb érzések alkotják. Ezek egész lényünkre befolyással vannak, s gyakran olyan tartós kulturális hatások következményei, mint a neveltetés, művészet és erkölcs.
Az érzések két fajtája összefügg egymással, hiszen belső világunk elengedhetetlen tartozékai, amelyek a külső behatások függvényében változnak. Hogyan halmozhatnak fel karmát?
Karmáról akkortól beszélhetünk, ha egy ingerhatásra ébredő tetszést vagy nemtetszést a lélek is megkülönböztet. Az érzelmi minták rögzülése egyéni különbségeket eredményez, s kulcsszerepet játszik az alkat és az egyéniség kialakulásában. Ez a rögzülés, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz, hozza létre a karmát.
A legproblematikusabb a heves, szenvedélyes érzések, amilyen a félelem, gyűlölet és az öröm, hiszen hatalmuknál fogva elveszik a józan eszünket. Erős karmát hozhat létre még az önzés, büszkeség, hiúság és a nagyratörés.
Az ösztönökhöz, a vágyakhoz és érzésekhez való kötődés elsődleges karmatermelő. A harmadik tényező a gondolatokhoz való ragaszkodás. A gondolkodásnak vannak jó és rossz oldalai. Mindenképpen üdvözlendő a teremtő képzelet és gondolat, a káprázatok világába való menekülés viszont semmiképpen nem kívánatos.
A gondolat és érzés közötti különbség, noha mindkettőt elménk tevékenysége hozza létre, abban rejlik, hogy míg az érzések csupán belső világunk állapotai, addig a gondolkodás és a képzelet agyműködésünk külvilághoz kapcsolódó része.
Mind a képzelet, mind a képzelgés a külső világban gyökerezik. Az egészséges gondolkodás szüntelen hozzáigazítja a képzelet képeit a valósághoz. Ha viszont valaki elfelejti, hogy gondolatai csupán belső világának termékei, és összekeveri azokat a külső valósággal, avagy egyenrangúként kezeli a kettőt, súlyos karmikus csapdába esik. Ha valaki a saját képzelete fogságába esett, nem egykönnyen szabadul onnan.
Számtalan dolog ejtheti foglyul a képzeletet, mint a pénz, a nemiség, a hatalom. Aki önnön kötődései rabszolgája lesz, az, hihetetlenül behatárolja a mozgásterét. A szabadon szárnyaló képzelet az egekbe emelhet, míg a fogságba esett képzelet a feneketlen mélységekbe zuhanhat.
A karmát nem maguk az érzések és gondolatok keltik, hanem a hozzájuk való ragaszkodás. Tudatunkat az ego zárja börtönébe. Hogyan szabadulhatunk ki belőle? Ennek egyik módja, hogy elszakadunk megszokott kötődéseinktől. E filozófiai megközelítés neve „nem cselekvés a cselekvésben”. Azaz tenni csak a dolgunkat.
Közös karma
A közös karma múltbéli okokból fakadhat, és kihathat a mai kapcsolatokra is. A kapcsolatban lévő két vagy több személyt érinti. Vagyis egy korábbi kapcsolat folytatódása. A cél lehet az alaphelyzet megváltoztatása, a vállalt munka továbbfejlesztése vagy egy folyamatos tanulási tapasztalat. Így például ha valaki becsapott valakit egy előző életében, és az hagyta magát lóvá tenni, akkor összetalálkozhatnak egy olyan helyzetben, amely lehetőséget ad az újabb csalásra, de az ügy tisztességes kimenetelére is. És olyan helyzet is adódhat, amely előkészíti a teret az alábbiakban felsorolt karmáknak.
Büntető karma
A büntető karma nem más, mint amikor valami visszacsap ránk. Teszünk valamit, és vállaljuk a következményeit. Ez a karma „szemet szemért, fogat fogért” szintje. Legnyilvánvalóbb formájában arról van szó, hogy ha egy előző életben kinyomjuk valakinek a szemét, akkor ebben az életünkben könnyen lehetnek szemproblémáink. Ha nem törődünk valakivel, akinek fájdalmai vannak, akkor lehet, hogy mi is szenvedni fogunk, és ha messziről elkerüljük azt, aki bajban van, talán senki nem siet majd a segítségünkre, amikor mi szorulunk rá.
A büntető karma másként is megnyilvánulhat. Úgy összegezhetnénk, hogy „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten”. Amit mással teszünk, azt teszik velünk is. Spirituális úton járunk, de néha letérünk róla. Például irigyek vagy féltékenyek leszünk. Azt kívánjuk valakinek, hogy betegedjen meg, és azt vesszük észre, hogy pontosan attól szenvedünk, amit a másiknak kívántunk. Vagy elfoglaltságra hivatkozva visszautasítjuk, hogy valakinek segítsünk, és amikor nekünk van szükségünk segítségre, senki nem érkezik.
Organikus karma
Akkor lép működésbe, amikor egy előző életünkben rosszul bántunk a testünkkel, vagy túlzottan elkényeztettük azt. Lehet egy régi sérülés vagy egy mélyen gyökerező érzelmi állapot következménye is. A sérülések és az érzelmek befolyásolják a karmikus tervrajzot, amely alapján a testünk a következő életbeli formáját elnyeri. Vagy közvetlenül megnyilvánulnak valamilyen fizikai elváltozás formájában, vagy a karmikus gyengeség forrásaként lappanganak bennünk észrevétlenül, amíg egy esemény ki nem váltja őket ismét a mostani életünkben.
Attitűd karma
Az attitűd karma nagyon könnyen megnyilvánulhat fizikai szinten is. Mélyen gyökerező magatartásmintákból és érzelmi attitűdökből fakad. Ha valaki keményszívű volt előző életében, könnyen lehet szívbetegsége, vagy ha soha nem békélt meg a környezetével, májfunkció zavar léphet fel nála, vagy ha nem tudta túltenni magát egy bánatán, krónikus tüdőbetegség alakulhat ki nála. A lehetőségek száma szinte végtelen.
Szimbolikus karma
A szimbolikus karmáról akkor beszélünk, ha valaki egy olyan betegségben vagy egy olyan helyzettől szenved, amely tükrözi azt, amit a múltban tett.
Karmát eredményez, ha például valaki, miután megkaparintotta, egy falatot sem ad társának a kenyérdarabból, amiért egyszerre vetették magukat a sárba. Ez a jelenbeli életben oly módon nyilvánul meg organikus szinten, hogy allergiás lesz a búzára, szimbolikus szinten, pedig úgy, hogy állandóan cseng a füle. (az éhezők jajkiáltása)
Számos előző életnek vélt látomás valójában szimbolikus, amelynek eseményei rámutatnak a karmára, de nem törvényszerűen fednek fel valóban megélt előző életet.
Kapcsolat karma
Átszövi és összeköti valamennyi kapcsolatunkat és kapcsolatkezdeményünket, és már gyermekkorban megfigyelhető a családi viszonyokban. Mivel tudjuk, hogy a múltban elindítottunk valamit, az a jelenre is kihat, ezért a kapcsolat karmának nagyon sok szála lehet. Lehet, hogy egy régi kapcsolatmintát folytatunk továbbra is, mint amilyen a hűtlenség, megcsalás, vagy a nagyon mély szerelem, de az is lehet, hogy éppen az ellenkezőjét éljük át, és így az egyfajta egyensúlyt teremtő élmény. Akik előző életükben megcsalták a partnerüket, néha a másik oldalról élik meg ugyanezt. Mostani életükben őket csalják meg vagy hagyják el. De olyan helyzetbe is kerülhetnek, amikor valamiképpen jóvátehetik azt, hogy egykor ők árulták el a társukat.
A kapcsolat karma gyakran érint hatalmi kérdéseket. Az emberek gyakran sodródnak olyan életközösségi, függőségen alapuló kapcsolatokba, ahol az egyik fél kezében összpontosul minden hatalom. És elérkezhet az a pillanat, amikor a másik fél vissza akarja kapni a hatalmát. Szorosan köthet bennünket valakihez egy régi fogadalom is, amelyhez néha tartani kell magunkat, máskor azonban túl kell lépnünk rajta.
Lehet, hogy az egész szerelemfelfogásunkat, át kell értelmeznünk, akár mi vagyunk szerelmesek valakibe, akár belénk szerelmes valaki. Ha ezekre a kérdésekre egy szerelmi kapcsolatban keresünk megoldást, a tanulságokat gyakran ki kell terjesztenünk az élet más területeire is.
Munka karma
Ha valaki olyan cselekedeteket hajt végre, amelyek aláássák a becsületét és a hitelességét. Például, ha hazudik és csal, ha úgy véli, hogy céljai eléréséhez opportunista magatartást tanúsít, vagy a jogszabályok mögé bújva kétes üzelmeket folytat, vagy ha a dolgozóit bármilyen szinten kihasználja, egyfajta „üzleti karmára” számíthat. Ha viszont valaki kétes üzelmek, hazugságok és aljas csalások áldozata lesz, már egy másfajta munka karma lép működésbe. Ugyancsak másfajta karmát eredményez, ha valaki lusta, nem vállal felelősséget magáért és a családjáért, és mindig másokra támaszkodik. Ha valaki a munka megszállottja, aki senkinek nem enged beleszólást a dolgaiba, aki állandóan hatalmat követel magának, és e hatalmánál fogva olyan eszeveszett követelményeket támaszt a munkában, amely a végkimerülésig igénybe veszi a dolgozóit, szintén egy más típusú munka karma gyülemlik fel.
Pozitív munka karma lép ugyanakkor működésbe, ha egy készséget vagy képességet több életen át, bontakoztat ki valaki. Ott vannak például a csodagyerekek, akik páratlan képességeiket több előző életen keresztül fejlesztették ki, de sok más gyerekben is benne rejtőzik még hasonló tehetség és hasonló képességek. Kibontakozásuk általában a szülőktől és az életkörülményektől függenek, illetve a születésük előtt milyen életfeladatok lettek meghatározva a számukra, életük karmikus szándékaiban.
Kényszer karma
Akkor lép működésbe, amikor valaki szilárd személyes meggyőződéseire alapozva hajt végre valamit, ám eszmerendszerét másokra is rákényszeríti. A kényszerítő erő lehet pszichológiai ráhatás, de még több esetben valamilyen formában megjelenő fizikai erőszak. Nagyon gyakran a háborúk mögött is ezek az indíttatások állnak. Az eszmék erőszakos elterjesztése mögött az az előfeltételezés húzódik meg, hogy azok, akik másként látják a dolgokat, alsóbbrendűek vagy alapvetően tévednek. Az ilyen karma személyes és csoportszinten egyaránt megnyilvánulhat. A vallások különösen hajlamosak arra, hogy a „hitetleneket” erőszakkal megtérítsék, a sajátos ideológiai rendszerüket másokra rákényszerítsék.
Képmutatás karma
Minden beletartozik, ami a „csak engem hagyjanak békén” elvén nyugszik. Ilyen az, amikor valaki anélkül felel meg a társadalmi normáknak, hogy egyszersmind egyetértene azokkal, vagy a szavak szintjén támogat ugyan egy eszmét vagy ügyet, de tenni nem tenne érte. Ilyen az, amikor valaki azért tesz valamit, hogy behízelegje magát valakinél, vagy személyes hatalomra tegyen szert. Esetleg valaki azért is tehet ilyet, hogy „jó embernek” tartsák.
A képmutatás a lealacsonyítás egy formája is lehet, akár magunkat alacsonyítjuk le, akár másokat. Az ilyen képmutatásból hiányzik a spirituális meggyőződés, és ezért semmi köze a belső igazsághoz. Ha egy lélek úgy érzi, hogy értéktelen, mert nem talál magában megbecsülésre érdemes tulajdonságokat, akkor lealacsonyítja magát, vagy azokat, akikkel kapcsolatba kerül. A képmutatásnak ezt a definícióját az az ember példázza legjobban, aki letért a spirituális útról, mert elveszítette karmikus céltudatát, amely összekötötte őt másokkal. Egy következő életében talán az ő osztályrészéül jut majd olyan sors, amelyet ebben az előző életében olyannyira megvetett.
Akarat karma
Az akarat karma életről életre öröklődik. Különösen akkor gyakori, amikor tragikus hirtelenséggel véget ér egy élet, de ugyanakkor az is előfordul, amikor egy élet alatt nem jut idő mindenre. A felkészülés több, mint egy életet vesz igénybe. A csodagyerekek gyakran egy régi hivatást űznek tovább, de sok, látszólag kevésbé tehetséges ember is egy előző életében elkezdett munkát folytat, illetve egy akkor megszerzett készséget fejleszt tovább.
Az ígéretnek is lehetnek súlyos karmikus következményei. Ha ígéretet teszünk arra, hogy elvégzünk valamit, és nem tartjuk be az ígéretünket, az karmát eredményez.
Karmikus taposómalom
Karmikus taposómalomba akkor kerül valaki, ha valamilyen életminta, helyzet vagy kapcsolat foglya lesz, és nem tud kiszállni belőle. Az alkoholizmus például ilyen visszatérő minta. Olyan erős az ivás vágya, hogy a lélek újra és újra kénytelen megszületni. Ha akaraterővel nem tudja leküzdeni, lehet, hogy teljesen fel kell adnia az akaratát, és behódolnia egy magasabb erőnek, ha ki akar lépni az ördögi körből. A karmikus taposómalom különösen a párkapcsolatokban érhető tetten. Nagyon gyakran az váltja ki, hogy az egyik vagy a másik fél nem enged. A vágy olyan erős, hogy az új életben mindkét felet pontosan ugyanabba a kapcsolatba és élménykörbe rántja vissza. Ez később újra és újra megismétlődik, és a helyzet egyre reménytelenebbé válik. Végül akkora lesz a nyomás, hogy valami „kitör”. A kitörés fizikai, szellemi és érzelmi szinten egyaránt bekövetkezhet. Az ördögi kört ezen a ponton lehet megszakítani.
A mulasztási és elkövetési vétkek szintén karmikusak. Idetartoznak azok a dolgok, amelyeket megtettünk, de nem lett volna szabad, és amelyeket nem tettünk meg, de meg kellett volna tennünk. Ha olyan dolgok után sóvárgunk, amelyek után nem volna szabad, vagy túlzottan büszkék vagyunk valamire, a következményeket egy másik életben fogjuk viselni. Ha nem cselekszünk, amikor kellene, addig fogunk újra és újra hasonló döntéshelyzetbe kerülni, amíg egyszer vállaljuk a kihívást.
Felfüggesztett karma
A karma nem mindig aktív. Egyszerre nem tudunk mindennel foglalkozni, és vannak bizonyos karmikus szituációk, amelyek kioltanák egymást, ezért a felfüggesztett karma lehetőséget ad a karma más aspektusainak, hoy kifejtsék a hatásukat. Ha mindent elvégzünk, ami a tervben elő van írva, akkor visszatérhetünk a felfüggesztett karmára. Ám az is lehet, hogy mielőtt erre sort kerítenénk, előbb még meg kell tanulnunk egy újabb karmikus leckét. Amikor a leckét megtanultuk, a felfüggesztett karma működésbe lép. Nem árt tudnunk, hogy ezek a leckék nem biztos, hogy a jelen életfolyamat részei. Lehetséges, hogy az áttörés egy másik életben történik, és ez hat ki a jelenbeli életünkre, és indítja be az új karmát.
Születő karma
A születő karma a hétköznapi élethez kötődik. Azt már láttuk, hogy a karma folyamatosan zajló jelenség. Ám minden pillanatban megvan rá a lehetőségünk, hogy új karmát teremtsünk. A születő karma egy része lehet nagyon pozitív is, más része azonban önpusztító.
A döntés, hogy melyik legyen, a mi kezünkben van!
Kegyelem karma
A kegyelem karma kimondja, hogy csak annyit kell tennünk, amennyi elég, és ezen felül learathatjuk múltbeli igyekezetünk gyümölcseit.
Ez azt jelenti, hogy nem kell tarthatatlan helyzetekben maradnunk. Amennyiben minden tőlünk telhetőt megtettünk, és nem térünk ki a leckék elől, akkor nyugodt lélekkel kiléphetünk az adott helyzetből. A helyzeteket néha érdemes úgy tekintenünk, mint lehetőségeket arra, hogy megbocsátással, majd elengedéssel semlegesítsük a karmánkat.
Jutalom karma
Ha a múltban segítettünk másokon, és karmikus szempontból irgalmas szamaritánusok voltunk, akkor jutalom karmában részesülhetünk. Úgy is mondhatjuk, hogy amikor önzetlen cselekedeteket hajtunk végre, pénzt teszünk be a karmikus bankunkba. Később, ha szükség úgy diktálja, hozzányúlhatunk ehhez a pénzhez.
Jutalom karma születhet egy önfeláldozó életből vagy egy olyan helyzetből, amikor segítünk egy lelki társunknak megtanulni egy nehéz leckét, akár olyan áron is, hogy addig a saját fejlődésünket másodlagos kérdésnek tekintjük. Egy életet úgy is leélhetünk odaadó szolgálatban, hogy nem várunk érte jutalmat, vagy elismerést. A karma lehet személyes, amikor valamilyen formában visszafizetjük a tartozást, és lehet személytelen, amikor anélkül, hogy számítottunk volna rá, az élet megjutalmaz, vagy egy olyan helyzetbe hoz bennünket, ami nagy fejlődést tesz lehetővé számunkra nagyon rövid időn belül.
Érdem karma
Az érdem karma azokból a pozitív dolgokból jön létre, amelyeket a múltban tettünk. Úgy látszik, hogy az emberek valamilyen okból inkább a rossz, s nem a jó karmára vannak beprogramozva. Pedig az érdem karma is egy karmikus bankszámla, csak annyiban más, hogy hosszabb időszakra nyitjuk. Ezen a számlán hagy nyomot minden sikerünk, felismerésünk és jutalmunk, amelyet spirituális fejlődésünk során értünk el. Nem azt jelenti, hogy könnyebb az életünk, csak azt, hogy learatjuk a gyümölcsét az eddig felhalmozott pozitív karmának.
Megváltó karma
A megváltó karmát leghelyesebb egy hívó szónak, vagy hivatásnak felfognunk. Olyan döntés, amelyet a megtestesülés előtt hozunk arra, hogy jóváteszünk valamit, áldozatot hozunk valamiért, vagy kioltjuk a negatív kollektív karmát. A döntésnek nem kell feltétlenül egy régebbi személyes tett következményein alapulnia. Ha tehát valaki azt az utat választja, hogy az életében jóvátesz valamit, nem feltétlenül egy régebbi tettét kell jóvátennie. A közjó érdekében is cselekedhet. A megváltó karma megnyilvánulásának tekinthetjük például Jézus szavait, aki azt mondta, hogy azért jött el, hogy elvegye a világ bűneit.
Sok tibeti láma hajt végre megváltó tetteket, amikor újratestesül. Ők már a megvilágosodás olyan szintjére jutottak, amely túl van a karmán, ám mégis úgy döntenek, hogy visszatérnek a földre, és másokat is közelebb segítenek ehhez az állapothoz. Ennek fényében érdekes tudnunk, hogy a főlámákkal előre közölték, hogy a kínaiak el fogják foglalni ősi földjüket. Erre azért volt szükség, magyarázza a jóslat, hogy a gondolataikat Nyugaton is jobban el tudják terjeszteni. Azóta több nyugati testben született lámát azonosítottak, amivel új leszármazási ág indult el az addig általában a saját népe körében reinkarnálódó lámák között.
Genetikai karma
A genetikai emlékezet kódolja az ősi tapasztalatokat, és teremti meg egyben a megtestesülő lélek tapasztalatainak kontextusát. A genetikai ösztönt a lélek irányítja és vezérli attól függően, hogy szükségletei mit diktálnak számára. A genetikai és öröklött mintákat, noha nem törvényszerű, hogy személyes karmát képeznek, és gyakran valóban családi szinten öröklődnek, alkalmasint az egyén is örökölheti több karmikus okból. Ezek között a karmikus okok között találhatunk magyarázatot arra, hogy miért lehetséges az, hogy miközben egy család minden öröklött genetikai problémával rendelkező tagja magában hordja a hajlamot arra, hogy a probléma kifejlődjék nála, ugyanakkor generációnként mindig csak egy, vagy két családtag van, akinél jelentkezik a probléma. Más genetikai rendellenességek esetében két hibás génhordozó kombinációja kell ahhoz, hogy a belőlük létrejövő harmadik fél fizikai rendelleneséggel szülessék meg. Ha tehát egy megtestesülő lélek át akar élni egy bizonyos betegséget, akkor olyan családot választ, amelyben megvan a hajlam arra a betegségre. A fóbiák és félelmek mögött is húzódhatnak karmikus okok, vagy vezethetők vissza előző életekre. A fóbia olyan értelemben karma, hogy van egy oka, és az oknak van egy okozata: maga a fóbia. Az ok feltárásával maga a fóbia is gyógyíthatóvá válik.
A félelemmel egy kicsit más a helyzet. Félelmet szülhet az, amit mi tettünk a múltban, de az is, amit velünk tettek. Egy félelmet életről életre hordozhatunk magunkkal. Vagyis a félelem is karma, de annyiféle magyarázata lehet, ahányféle maga a félelem.
Kommunikációs karma
Ha az az érzésünk, hogy mindig félreértenek bennünket, hogy kiforgatják a szavainkat, hogy semmibe veszik a véleményünket, hogy soha nem vagyunk ott, amikor a fontos telefonhívás megérkezik, vagy hogy a sorsunkat mélyen érintő levelek sorra elvesznek, akkor lehetséges, hogy kommunikációs karmától szenvedünk. Lelkünk fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy képesek legyünk kimondani az igazságot, ugyanakkor nagyon sok szituációban ez egyszerűen lehetetlen. Másfelől a hazugságok és a csalások olyan szövevényes hálózatába keveredhetünk, amelynek csapdájából több életen át nem szabadulhat sem a mi lelkünk, sem azok lelke, akik áldozatul estek e hazugságoknak és csalásoknak. Láttuk, hogy mit jelent a képmutatás, amikor mást mondunk, mint amit teszünk, láttuk, hogy mivel járhat az, ha valakire rákényszerítjük a nézeteinket, vagy más nézeteit támadjuk erősen. Láttuk, mi történhet akkor, ha nem halljuk meg valakinek a segélykiáltását.
Ezeken túlmenően számtalan más alkalmunk nyílik más életekben arra, hogy kiforgassuk az igazságot, hogy eskü alatt hazudjunk, hogy takarékosan bánjunk az igazsággal, hogy valaki háta mögött beszéljünk róla, vagy egyszerűen ne legyünk egyenesek valakivel.
Mindezek a helyzetek kommunikációs karmához vezetnek.
Hely karma
A hely karma azt jelenti, hogy egy adott hely magán viseli egy karmikus állapot lenyomatát. Ilyen hely lehet egy ház, egy város, egy falu, vagy akár egy egész ország. A karma kihat az ott lakókra, akik lehet, hogy éppen azért élnek ott, hogy az kiteljesedjék rajtuk. A hely karmája nem új keletű gondolat. Egy négy és fél évezreddel ezelőtt keletkezett egyiptomi szöveg az alábbiakat mondja:
„Átok ül a földjén az amoriták szegény népének…
Hórusz óta folyvást háború dúl rajta…”
Az amoriták egy ősi ázsiai népcsoport, akik Palesztina déli részén éltek, ahol a viszályok már abban az időben sem voltak ismeretlenek.
Jutalom és büntetés?
Több nézet szerint a megtestesülő lélek néha a karma terhével érkezik meg a földi világba. Földi életét befolyásolják, alakítják azok a körülmények, amelyekbe beleszületik, az emberek, akik körülveszik, és azok az attitűdök és magatartásminták, amelyeket magával hoz. Ám életének alakulását mindenekfelett a szabad akarata határozza meg. A szabad akarat a választás képességét jelenti: azt, hogy valaki képes kényszer, ellenreakció és félelem nélkül döntéseket hozni. Aki szabad akaratából cselekszik, nem fél attól, hogy esetleg hibázik, mert a karmának ebben az értelmezésében a hiba, mint olyan, nem létezik, csak tanulási tapasztalat. Ugyanakkor, mivel ismeri a karma működését, nem hajt végre olyan cselekedeteket, amelynek negatív karmájával a jövőben kell számolnia.
